Többmilliárdos elvonásokkal sújtják az óvodákat és az iskolákat.

„Ha nem adnak pénzt az oktatásra, építhetik a börtönöket" - állítja Kerpen Gábor. Így reagált a szakszervezeti vezető arra, hogy további pénzmegvonással bünteti a kormány az óvodákat és az iskolákat. A PDDSZ elnöke szerint „vége a magyar közoktatásnak, vége az esélyegyenlőségnek, vége a motivációnak, meghalt az Új tudás program!"

Jól emlékszünk még Gyurcsány Ferenc - mára már bukott miniszterelnök - egykori mérhetetlenül cinikus szavaira: a kormány nem fog bezárni egyetlen óvodát, iskolát sem. Azokat majd a fideszes önkormányzatok kényszerülnek bezárni. Minden csak pénz kérdés, a pénzről pedig a kormány dönt. Hiába szerepel az alkotmányban, hogy az oktatás költségét az önkormányzatok számára az állam ki kell fizesse, az MSZP-SZDSZ-es kormányok a tényleges költségek felénél többet nem adnak. Ezzel eladósodottságba, vagyonfelélésbe, az óvodák, iskolák összevonásába majd végső soron a bezárásába kényszerítik bele az önkormányzatokat.

Ezért is vérlázítóan cinikus kormányzati magatartásra vall a kistérségi társulási iskolák támogatásának csökkentése. Eddig azt szajkózták, hogy a kistelepülési iskolák nem hatékonyak, azért álljanak össze társulássá, és közösen működtessenek egy iskolát. Az összevont iskolákat ez okból eddig kiemelten finanszírozták. Most azonban, miután az önkormányzatokat belekényszerítették az iskolák bezárásába és összevonásába, jön a feketeleves: itt is csökkentik a támogatást. Azaz a kisebb települések összefogva sem lesznek képesek működtetni az iskolákat. Több száz falu, egész térségek maradhatnak iskola nélkül.

A Bajnai-kormány tovább is megy az oktatási intézmények legyilkolásához vezető úton: az önkormányzati minisztérium 37 milliárd forintos megszorítása mellett az oktatási tárca is többmilliárdos elvonásokkal sújtja az óvodákat és az iskolákat. Leállítják a szakmai-informatikai fejlesztést, megszűnik a kiemelkedően teljesítő tanárok bérezésére elkülönített keret, megvonják az állami támogatást az óvodai, iskolai fejlesztésekben nagy szerepet vállaló közoktatási alapítványoktól.

A szocialista Hiller István vezette oktatási minisztérium nem fizeti az iskolai kompetenciaméréseket, amelyek az oktatás minőségének legfontosabb mérőeszközei voltak. Megszüntetik a szakmai informatikai fejlesztéseket, amelyekből például számítógépet vásároltak az iskolák az informatikai órákhoz, de még az írásvetítő megvásárlása is nehézséget jelent majd. Megszüntetik a közoktatási alapítványok állami támogatását is. Ezeknek az alapítványoknak köszönheti az iskolák és az óvodák jó része az alapvető eszközfejlesztéseket, amelyeket az államnak önmagától is biztosítania kellene.

A példátlan megszorítások kapcsán a szakszervezeti vezetők leszögezték: az eszközfejlesztések leállítása elképesztő ötlet, hiszen ma már nem lehet egy darab krétával tanítani, sok helyen azonban már a térképre vagy földgömbre sem lesz pénz, szemléltetőeszközök nélkül pedig az oktatás óriásit veszít hatékonyságából.

Tanárok, óvodapedagógusok százai-ezrei kerülhetnek ismét az utcára, a csoportlétszámok drasztikus megemelése ugyanis pedagógus-elbocsátással jár. A szakirodalom-vásárlás keretének radikális csökkentése is óriási felháborodást szül a tanárok körében. A továbbképzésekre adott állami támogatás megszüntetésével anyagilag lehetetlenné teszik a pedagógusok szakmai fejlődését.

Egy évvel elhalasztják az óvodai nevelési igények teljes körű kielégítésének követelményét, vagyis jövőre mégsem lesz kötelező minden óvodába jelentkező gyereket felvenni. Ennek egyenes következménye, hogy leáll, vagy legalábbis lelassul az óvodafejlesztési program.

Az oktatást sújtó elvonás legnagyobb vesztese azonban a gyermek. Az oktatás körülményeinek rosszabbodása, az óvodai és iskolai csoportlétszámok emelése mind-mind az oktatás színvonalát csökkenti. A csökkenő oktatási színvonal pedig a gyermekeink jövőjét, boldogulását veszélyezteti.